Az emlékezés virágai

Október végén, november elején megélénkülnek az amúgy csendes temetők. Mindenszentekkor és halottak napján elhunyt szeretteinkre, barátainkra, ismerőseinkre emlékezünk.

Járjuk a temetői parcellákat, sorra felkeressük az ismert sírokat. Elhelyezzük az emlékezés virágait, meggyújtjuk a gyertyákat és a mécseseket. Az őszi alkony óráiban messze világítanak ezek az apró fényecskék. Egy-egy elalszik, azután helyettük száz és száz újra világítani kezd.

Gyönyörűek ezek a pislákoló, egyre jobban lángoló gyertyák, mécsesek. Azokra emlékeztetnek, akik már nem lehetnek köztünk.

Sok szeretettel gondolunk rájuk, hiszen nagyon sokat kaptunk tőlük. Szeretetet, emberséget, küzdeni tudást. Arra tanítottak, hogy becsüljük az életet és tiszteljük egymást.

Nem feledjük a velük eltöltött szép napokat. Nem is felejthetjük, amíg élünk. Feladatunk az emlékezés.

Élet és halál. Két egymástól elválaszthatatlan lét. A borongós őszi órákban mégis főleg az életre gondolunk.

Elhelyezzük a szebbnél szebb koszorúkat, virágokat szüleink, nagyszüleink, rokonaink, barátaink, ismerőseink sírjára. Az ő lelki üdvösségükért gyertyát, mécsest gyújtunk.

A közelben megszólal a lélekharang. Arra figyelmeztet, hogy nekünk élőknek még nagyon sok feladatunk van addig, amíg majd érettünk kongatnak!

Perkáta, 2016. október 31.

Csató József

Fotó: Vigh György

Szerkesztői megjegyzés

A megyében közismert Csató József újságíró, szerkesztő aktuális írását osztom meg Mindenszentek és halottak napja alkalmából. Először a Fehérvári Polgárban és a Fejér Megyei Maratonban jelent meg, majd a 2012-ben kiadott Balatonszárszótól a királyok városáig - Egy újságíró visszaemlékezései, jegyzetei, írásai című önéletrajzi, kortörténeti művében találkozhatott a kedves Olvasó a halottak napjára szánt soraival.

Ezúton is hálásan köszönöm Csató Józsi barátom hozzájárulását írása közzétételéhez!

Vigh György (HCJD & HLSZ)