Déli harangszó a római katolikus templomból

A légifotót a Civertan Bt. készítette

Az a megtiszteltetés érte a nagyközséget, hogy 2016. október 10-én, hétfőn és 2016. október 15-én, szombaton délben a Kisboldogasszony római katolikus templomból (képünkön) szólt, illetve szól a déli harangszó az MR1 Kossuth Rádióban.

A harangszó előtti két percben a következő szöveg hangzott, illetve hangzik el:

Perkáta Fejér megyében, a Mezőföld keleti peremén húzódó lösz-háton fekvő ősrégi település. Neve kelta eredetű, és egyben virág-név is. A kedvező adottságú tájon már a bronzkor embere is megte-lepedett, s azóta is folyamatosan lakott. A környéken mintegy 60 régészeti lelőhely van, amely értékes adatokat szolgáltatnak a különböző történelmi korokból. Nemrég feltártak itt egy Árpád-kori falut, amelynek helyére a tatárjárás után kunok települtek az Alföldről. Az ősi templom több szakaszban épült, a többi közt faragott római kövekből. Hatalmas, 3 méter mély és 4 méter széles árok- és falrendszer övezte, amelynek fontos erődítési szerepe volt. A legértékesebb lelet egy közel 20 cm magas, préselt rézlemezből készült XIII. századi körmeneti kereszt korpusza, amely Jézust mint Égi Királyt ábrázolja. A templomot 1417-ben építették újjá, ebből az évből ismert a falu első írásos említése Ketpolkárt néven. Mai alakja 1527-től használatos. A török időkben elnéptelenedett, később pedig rác telepesek érkeztek, akik szorgalmas munkával hamar ismét virágzó községgé tették Perkátát. 1775-ben a Győry család lett a birtokos. Iskolát, kolostort alapítottak, templomot építettek, amely 1779-re készült el. 1916-ban három hajóssá bővítették, és Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. Tornyában két harang szolgál: a kisharang 57 kilós 1907-ből, a nagyharang pedig 252 kilós 1923-ból. Mindkettőt Walser Ferenc öntötte Budapesten.

Perkáta, 2016. október 10.

Perkáta Online (HCJD & HLSZ)

Források: port.hu és hangtar.radio.hu

A déli harangszó története

Ötszázhatvan éve, 1456. június 29-én rendelte el III. Callixtus pápa a harangozást: délután 3 és 6 óra között félóránként kondítsák meg háromszor a templomok harangjait a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként. Ennek tulajdonítható, hogy a harangszót sokan mindmáig a nándorfehérvári diadal jelének tartják. Később egyébként maga III. Callixtus korrigálta rendeletét, és a kiszabott imádságokat már nem könyörgésként, hanem hálaadásként mondatta el a katolikus egyház híveivel. Felmerül a kérdés, hogyan alakult ki a déli harangozás szokása, ha Callixtus azt a délutáni órákra rendelte el? Köztudott, hogy a konstanzi zsinat határozata szerint pénteken délben - Jézus szenvedésének emlékére - már több évtizede rendszeresen megszólaltak a harangok. A két szokást az 1500-as szentév alkalmával kiadott pápai bulla kapcsolta össze, miután VI. Sándor - a növekvő török veszély okán - megerősítette elődje 1456-os rendelkezését, és minden napra elrendelte a déli harangozást. Ez a szokás azután szinte mindenhol elterjedt. 1500 óta a húsvéti nagyhét utolsó napjainak kivételével, mivel ekkor „Rómába mennek”. A harangok minden délben a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelmére emlékeztetik a keresztény világot.

Forrás: rubicon.hu