Május elseje - a munka ünnepe

Ma május elseje van! Ezen a tavaszt köszöntő szép napon emlékeznünk kell a régi május elsejékre.

Május elseje szerte a világban a munka ünnepe. A munkáé, amely nemesebbé teszi az embert. Sokan úgy mondják: addig van értelme az emberi életnek, amíg van munkája, elfoglaltsága és tennivalója mindenkinek.

A hangsúly itt a mindenkién van! Ugyanis bár javult az utóbbi időben a helyzet, még mindig elég sokan vannak kis hazánkban, akiknek nem jut értelmes, alkotó munka. Vagy, ha jut is az csak közmunka.

Az orbis terrarumban /a földkerekségen/ május elsején megünneplik ezt a napot. Piros betűs ünnep a kalendáriumban.

Nálunk is, természetesen.

A rendszerváltás előtt május elsején hazánkban mindenhol felvonult a tömeg, hogy tánccal és énekszóval köszöntse a tavaszt.

A vállatok, intézmények dolgozói zászlók alatt éltették az ünnepet! Bemutatták transzparenseken az elért munkasikereket.

Elvonultak a dísztribünök előtt, azután pedig jöhetett, a hagyományos, a jól megérdemelt virsli és a sör.
Ma már nincs felvonulás és szakszervezeti virsli és sör sem.
Majálisokat ugyan tartanak most is, de mindenkinek a saját pénztárcáját kell kinyitnia, hogy megvegye az ünnephez dukáló virslit vagy kolbászt és a jó hideg sört, gyermekének a lufit, a vattacukrot.

Ezzel még nem is lenne baj. De hiányzik az igazi szolidaritás, az egymásért kiállás, az együtt gondolkodás.
Mert csak ezek viszik előrébb az ország szekerét.
2003-ban éppen május elsején jártam Brüsszelben. Hatalmas tömeg vonult az utcákon vörös és kék zászlókkal, transzparensekkel. Csak nem Trabant húzta a dekorációs kocsit, hanem Mercedes. A munkásosztály megmutatta erejét Brüsszelben.

Mi is elvegyültünk a tömegben. Miután a szervezők megtudták, hogy magyarok, székesfehérváriak vagyunk, meginvitáltak bennünket egy korsó finom belga sörre.

Erőt és magabiztosságot sugárzott ez a belgiumi május elseje!
Persze nem azt jelentette, mint az egykori nagysikerű francia film címe: A munkásosztály a paradicsomba megy!

Az eurókért ott is nagyon meg kell dolgozni. De van értelme és eredménye a munkának.

„Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” - tehetnénk fel a költői kérdést.

Ma már nem vonulunk hosszú tömött sorban. Abban az időben a szülők magukkal vitték gyermekeiket a május elsejei ünnepségre. Kis vörös és nemzetiszínű papír zászlócskákat nyomtak a kezükbe. Annyira tetszett nekik a sokadalom, a zene, hogy még otthon, a lakásban is „vonultak”, kezükben a zászlókkal!

Volt tehát valami sajátos bája ezeknek a régi május elsejéknek.
Ma azért mégis ki kell mennünk a mostani majálisokra is, hogy érezzük a tavaszi nap simogatását, és élvezzük az elfogyasztott virsli és sör ízét. A gyermekeknek és az unokáknak pedig vegyük meg az ünnephez dukáló lufit és vattacukrot!

Székesfehérvár, 2017. május 1.

Csató József

Illusztráció: Vigh György