Az éneklős csapat...

Három évvel ezelőtt nyelvet gyakorolni, életet tanulni mentem ki Perkátáról Angliába, au-pairként, egy év halasztással a főiskola előtt. A tervezett egy évből azután több év lett, megszerettem ezt az életet. Barátokat, párt találtam magamnak, igyekszem jól kihasználni a lehetőségeket.
Tavaly szeptemberben adtam be a jelentkezésemet az angol felsőoktatásba, és egy évet már el is végeztem a Guildford College turizmus szakán. Mellette fél állásban dolgozom.
Az olimpiai munkára még tavasszal jelentkeztem. Komoly ellenőrzések után július elején kaptam az értesítést, hogy mehetek a belépőkártyámért. A megnyitót megelőzően részt vettünk egy felkészítésen, ahol hangsúlyozták a vendéglátóknál nagyon fontos udvariasságot, mosolyt, türelmet. Majd egy nap bejártuk az olimpia területét, megismerve a helyszíneket, magát a munkát, és a különösen fontos és nagyon szigorú - néha nagyon macerásnak tűnő - biztonsági előírásokat.
Az Olimpiai Park, ahol több helyszínen, stadionban zajlanak a versenyek, nagyon rendezett, ápolt, csupa virág minden. A hangulat fantasztikus, a tömeg eloszlik az óriási területen, nincs zsúfoltság, talán csak a hatalmas központi kivetítő két oldalán. Nagy kaland, hogy itt vagyok, és hogy részese lehetek ennek a felejthetetlen - és az életemben valószínűleg soha többet meg nem ismétlődődő - eseménynek: egy OLIMPIÁNAK! Belelátni a kulisszatitkokba, a nehézségekbe, a sikeres munka örömébe még izgalmasabb, mint nézőként végignézni a sportolók küzdelmeit. Persze szurkolni a magyar csapatnak valamelyik stadionban, vagy látni a kivetítőn, ahogy egy magyar úszó átveszi az aranyérmet... ...hatalmas dolog!
Volt szerencsém végignézni jó pár kézilabda meccset, ahol borsódzott a hátam a magyarok hangos szurkolásától, ami olyan érzést keltett bennem, mintha csak otthon lettem volna egy foci meccsen. A más nemzetiségűek csak ámultak-bámultak, hogy milyen összetartozás, és együttműködés van a szurkolók között. Öröm volt látni, hallani és részese lenni ezeknek a mérkőzéseknek, még ha nem is mindig nyertünk. Büszkeség töltött el minden egyes meccs előtt, hogy magyar vagyok, a Copper Box (Handball Arena)-ban már csak úgy ismernek minket, hogy „Of course, the singing team”!
Magyarok? Ja, persze, az éneklős csapat!

London, 2012. augusztus 5.

Olimpiai üdvözlettel:

Gallai Kamilla

Gallai Kamilla képei az olimpiáról

Hálás köszönet a képekért Kaminak!

A szerző, a háttérben a Wembley stadion