Beloiannisz - Görög képeslap

Beloiannisz - Ma már csak a lakosság egynegyede görög, az idő megtette hatását. Ők azonban büszkén ápolják hagyományaikat, és hálásak az országnak, amely befogadta őket. Egyedülálló település Fejér megyében Beloiannisz. És érdekes fordulat elé állította a történelem: annak idején kommunista-baloldali menekültek alapították, ma nagyrészt az ortodox egyház tartja össze a népeket.

Beloiannisz a megye egyik legfiatalabb települése, hiszen az ötvenes évekig csak szántóföldek voltak a helyén. Aztán egy távoli tragédia következményei megváltoztattak mindent: 1950. május 6-án kezdődött a település tervezése, majd építése a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők számára. Addig a családok Budapesten, egy átmeneti létesítményben, egy dohánygyár épületében éltek.

A könyvtár és az iskola néhány diákja. Akár egy mediterrán falu főtere, valahol az Égei-tenger partján (Fotó: Lovász Lilla)

- Annak idején, amikor eljöttünk Görögországból, még kisgyerek voltam - mesélte Nanosz Markosz. - A legtöbb gyerek, akinek a háborúban meghaltak a szülei, a vöröskereszt útján érkezett s lett elhelyezve különböző gyermekotthonokban a Balaton partján. Az útra nem, de az otthonra emlékszem. Közben keresték a szülőket, és nekem megtalálták az anyámat. Oda kerültem hozzá Budapestre, egy szükséglakásba. Később anyám férjhez ment egy menekült göröghöz, s utána született három testvérem. Hálásak vagyunk a magyar államnak, hogy befogadott minket, mert sok más ország ezt nem tette meg.
Amíg a menekültek a gyárépületben vártak, gyorsan, önkéntes munkával elkezdődött Görögfalva kialakítása: rövid idő alatt 418, nagyrészt sorházi lakás, majd óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház készült el, s szövetkezetek alakultak. Aztán 1952. április 3-án Nikosz Beloiannisznak, a görög kommunista mozgalom alakjának nevét vette fel az ekkor 1850 fős település.
- Jól emlékszem a térre, a lakásokra. Abban az időben jó házaknak számítottak. Hét-nyolc éves lehettem akkor, mint a „Valahol Európában” című filmben, olyan jelenetek játszódtak le. Aztán elkezdődött az iskola. Magyarul nem tudtunk, nehéz volt eleinte, kevertük a szavakat. A legtöbben közülünk a Makedón területről származtak, én azt a nyelvet is megtanultam. A menekültek nagy része részt vett a harcokban, a többiek pedig az ő hozzátartozóik voltak. Akadtak, akik a jobb élet reményében érkeztek az országba, de ők az 1954-es amnesztiával haza is tértek.
Először akkor, majd később több hullámban települtek vissza az itt lakók, de sokan, főleg a fiatalabbak Magyarországon maradtak, ahol nyelvükben és szokásaikban nagyrészt alkalmazkodtak a magyar környezethez, miközben még mindig ápolják a görög hagyományokat is.
- Itt rendezkedtünk be, s évről évre megtartottuk a görög és magyar ünnepeket, s ez máig így van. Érdekesség, hogy idővel nemcsak a görögök tanultak meg magyarul, hanem a régi magyar családok is elsajátították az érkezettek nyelvét. Két állampolgárságunk van, ezért sokan már a rendszerváltás előtt tudtak nyugaton dolgozni, ez jó megélhetést jelentett, ám sok férfi ezért csak hét végén látta a családját. Aztán egyre többen települtek haza, a legtöbben a nyolcvanas években döntöttek így. Elsősorban a városokba, Athénba, Szalonikibe.
Akik maradtak, és nem költöztek el az országban másfelé, jobbára ingáznak Budapestre, Dunaújvárosba vagy Százhalombattára. Oda, ahol munkájuk akad. A faluban csak néhány őstermelő él meg a mezőgazdaságból. Ez alapvetően hatással van a nemzetiségi létre is, mivel gyorsítja az asszimilációt. A görög öntudat kialakítása és fejlesztése érdekében egyre több nemzetiségi hagyományőrző csoport alakult a mára már magyar nyelvű településen.
Akik úgy döntöttek, maradnak, idővel jobb házat építettek. Most pedig már nehéz mozdulni: a magyar ingatlanárak olyanok, hogy azért nem lehet hasonlót kapni az óhazában. És ez is szempont.

A körülmények és a saját hibák

Papalexisz Kosztasz másodszorra indult el az önkormányzati választásokon. Először, 2006-ban öt szavazattal maradt le vetélytársától. Tősgyökeres helyi, vállalkozó.
Háromnegyed részt már magyarok lakják a települést, csak a többiek görögök - mondja Papalexisz Kosztasz. Mi ennek az oka? A polgármester szerint egyrészt a hazatelepülés, másrészt az elkerülhetetlen asszimiláció. Az ötvenes és még a hatvanas években is a görögök bíztak abban, hogy viszonylag rövid időn belül vissza tudnak menni hazájukba, ezért kerülték a vegyes házasságokat. Az évtizedek múlásával ez aztán nem volt többé olyan kényes téma. Egyre többen kezdtek új életet magyar párjukkal, s a következő generációnak már természetesebb volt a kétféle hagyomány, értékrend, múlt.

Papalexisz Kosztasz polgármester igazi helybéli ember (Fotó: Lovász Lilla)

A legnagyobb gondokat sok más településhez hasonlatosan Beloianniszban is az anyagiak hiánya okozza.
- Minket különösen sújt az előző időszak rossz gazdálkodása, tehát nem csak a kialakult, tőlünk független gazdasági körülmények okozták a bajokat. Saját hibák is voltak, ezért rendkívül nehéz helyzetbe került a település. A testület azon dolgozik, hogy túléljük ezt az időszakot, megpróbáljuk rendezni az adósságot. A település infrastruktúrája jónak mondható, azaz teljes a kiépítettség, egyedül az utak állapotán kellene javítani. Amikor a gáz- és csatornaépítkezés lezárult, az utak nem lettek megfelelő módon kijavítva, s ez máig érezteti hatását. Ez olyan probléma, amit már elég régóta görgetünk magunk előtt, s a megoldás jelenleg meghaladja az erőnket.
A lélekszám már jó ideje állandó, de a görögök fogyatkozásával előre lehet bocsátani: egyszer eljön a nap, amikor nem lesz görög a faluban.
- Nagy segítséget jelent az egyház. Ahogyan az erdélyi magyarságnak, úgy az itteni görögségnek is megtartó erő a templom. Ki lehet jelenteni, kétszáz év múlva görög szó nem hangzik el Beloianniszban, de hogy a templom még ott áll, és hirdeti, éltek itt görög emberek, az biztos. Hatvan éves a település, ezért nem lehet azt mondani, hogy generációról generációra értékeket adunk át egymásnak, de a meglévő hagyományokat egy sor rendezvénnyel tartjuk életben, s ebben nagyon aktív az egyházközösség is.
Büszkék a sportéletre. A futballisták lényegében (és persze kényszerűségből is) teljesen önellátók, a focipálya kiváló, még locsolórendszere is van. Külön öröm, hogy a játékosok többsége helybéli.

Ortodox sziget közöttünk

Az ortodox templom alapkövét 1994-ben tették le, s két év múlva sor került felszentelésére is. Azóta igazi találkozóhely lett.

A görög ortodox templom 1996-ban készült el egy Bécsben élő görög vállalkozó adományaként (Fotó: Lovász Lilla)

Görögországban az emberek mintegy kilencvennyolc százaléka ortodox keresztény, s az egyház minden szinten jelen van a hétköznapokban és a nemzetközi kapcsolatokban. A görög állam és az egyház mindig nagyon sok segítséget nyújtott a Fejér megyei településnek, a felelős vezetők tisztában vannak a jelentőségével annak, hogy egy másik országban létezik egy görög község. Egy, Ausztriában, Bécsben élő görög vállalkozó, Dafermosz Konsztandinosz adománya a görög ortodox templom. Ő a falu díszpolgára is 1996-tól (a másik díszpolgár az ugyancsak bécsi Michail Sztaikosz Metropolita, erről 2000-ben döntöttek). Minden vasárnap délelőtt 10 órától van a liturgia, s azt követően általában kötetlen beszélgetésre jönnek össze a hívők az altemplom épületében. Ott jó kezdeményezések születnek: például a kézműves-szakkörről, a hátrányos helyzetben lévő gyerekek étkeztetéséről. A görög húsvét idén egy napra esik a magyarral, hagyományos rendezvények egész sorát szervezik a negyven napos böjt lejártával.

A háború gyermekei

Édesapám a háborúban halt meg, nevelőapám pedig a jobb karját veszítette el - mesélte Nanosz Markosz, amikor a polgárháborús időket idézte fel a főtér egyik padján békésen üldögélve. Beilleszkedtek hazánkban, bár megmenekültek a görögországi következményektől, a történelem kereke nem állt meg, forgott tovább... Hiszen eljött 1956, majd sokkal később a rendszerváltás. Miként élték át a változásokat?

Nanosz Markosz kisgyerekként menekült el Görögországból (Fotó: Lovász Lilla)

- Nálunk is sokan megijedtek 1956-ban. Az öregek nem azt nézték, milyen lesz a rendszer, kapitalista vagy kommunista, elsősorban arra vágytak, csak vérengzés ne legyen. Hiszen akik a polgárháborúban harcoltak, előtte küzdöttek az második világháborúban az olasz és a német megszállók ellen is. Elegük volt. Értelmetlen vérontás történt Görögországban is, hiszen testvérek harcoltak egymás ellen. A rendszerváltásig pedig sokan hazatelepültek. Nanosz Markosz lánya is Görögországban ment férjhez. Apja pedig (még) maradt, és hálás az országnak, amely egykor befogadta.

Leltárban

• A település lélekszáma 1217 fő.
• Belterülete 78 hektár, 8454 négyzetméter. Külterülete 360 hektár, 1558 négyzetméter. A zártkert 15 hektárnyi, 3490 négyzetméter. Ez összesen 454 hektár, 3502 négyzetméter.
• A képviselő-testület tagjai: Papalexisz Kosztasz polgármester, Koller Ákos alpolgármester, Boka Erika, Horváth István, Márkusz Tamás, Prekop László Kosztasz és Takács Katalin képviselők. Kóródi-Juhász Zsolt a jegyző.
• A helyi görög kisebbségi önkormányzat tagjai: Kész Józsefné elnök, Lakakisz György elnökhelyettes, Kész József és Sztefopulosz Petroszné önkormányzati képviselők.
• A helyi óvodában harminchat gyermekre vigyáz hat dolgozó.
• A Beloiannisz Általános Iskola nyolc osztályában jelenleg összesen ötvennyolc gyerek tanulhat.

Helyi értéktár

• A görög ortodox templom 1996-ban készült el. Messze földről is látogatják.
• A Beloiannisz-emlékmű a község központjában található. (Beloiannisz a görög partizánok harcát vezette a németolasz hódítók ellen, 1944-től a kommunista párt egyik vezetője volt, 1946-tól 1949-ig részt vett a demokratikus népi felkelésben, 1951-ben kivégezték.)
• Az 18481849-es magyar forradalomra és szabadságharcra a falu szívében márványtábla emlékeztet.
• Azt tervezik, 2011-ben állítanak kopjafát az 1956-os események előtt tisztelegve.

Forrás: http://www.fmh.hu/faluriport/beloiannisz
Szerző: Tihanyi Tamás