Valós helyzet vagy hangulatkeltés?

Kép forrása: sikerado.hu

Ismét fellángolt az ország lakosságának kétoldali vitája. Érthető (?), jön október 23-a és a szokásos választások előtti sárdobálás. Szokás ilyenkor magvas gondolatokat, észérveket közölni másokkal. Nem is lenne ezzel baj, ha nem abban az alpári formában tennék, amivel nap, mint nap találkozunk. Az egész kiinduló alapja a politika. Első látásra legalábbis. Jobban megnézve már nem is ez a lényeg, hanem az embereket tápláló mélységes gyűlölet, frusztráció mindennel szemben, ami ha nem pontosan úgy létezik, ahogy azt elképzelték. Ráadásul ezeket a lehető legkomolyabban gondolják. Mondhatni teljes meggyőződéssel és egyre többen esnek ebbe az állapotba.

Abba most nem mennék bele, hogy kinek van igaza, melyik oldal az előremutató, kinek mit lehet köszönni vagy felróni. Ez legyen a szakemberek feladata. (Ki látott már semleges, felelősségteljes politikai szakembert?)

Az egy természetes állapot, hogy más nézőpontot képviselő emberek vannak különböző nézetekkel. Viszont azt már nem tartom annak, amikor ezek az emberek nem tényeket hoznak fel érvként egy vita kapcsán, hanem egyszerűen a másik megsemmisítését tűzik ki célul. Teszik ezt is úgy, hogy teljesen ismeretlenül, érzelmi alapon nyilvánulnak meg minden megalapozott ismereteket nélkülözve.

Ezt nagyban elősegítik a különböző médiumokban szereplő politikusaink is, akik kommunikációs képesség nélkül, kocsmai stílust is megengednek maguknak. Ebből egy egyszerű állampolgár levonja a következtetését, hogy ezt a környezetében is így kell csinálni. Azt, hogy a szomszéd, rokon, falubeli miatt van ő olyan helyzetben, amiben nem tud kibontakozni. Igaz, ha lenne lehetősége, nem is nagyon akarna, de olyan jó „mindentudónak” látszani, kiadni az aznapi mérget. Nem értem, hova lett az emberekből a józan gondolkodás, a megfontoltság?

Az biztos, hogy nagy felelőssége van mindkét oldal hatalomhoz ragaszkodó vezetőinek, akiket egyre kevésbé érdekelnek a valós, a népet érintő problémák megoldása. Semmi érdek nem fűzi őket ehhez pusztán a hatalomban való maradás a céljuk.

Jó lenne eldönteni, hogy mi - itt lent élő - emberek alapvetően mit is akarunk. Lehetőleg nem úgy, hogy aki nem azt mondja, amit mi, vagy amit szeretnénk hallani - távolítsuk el az élők sorából. Nem hinném, hogy az ország lélekszámának a csökkentése jó hatással lenne a családokra.

Gondolom sokan hallották, hogy az elmúlt 3 000 évből csak 214 évet élt békében az emberiség. Nem akarjuk javítani a statisztikát pozitív oldalon? Netán akkor nyugszik meg az adrenalin, ha minden családnak lesz, akit sirasson? Nem kívánom senkinek.

Tudom, hogy más körülmények, technikai és társadalmi szint volt az '50-es, '60-as években, de elmondaná valaki, hogy a háborús romokból miként épült fel az ország? Amikor a romeltakarításoknál nem kérdezte senki a másiktól, hogy melyik párt nevében tolja a talicskát, lapátolja a törmeléket. Talán az összefogás volt az alapja? Ez miért merült feledésbe?

Sokan emlegetik a bankok, a multik pénzéhességét. Mi vajon mik vagyunk, amikor néhány százforintos nagyságrendnél is képesek vagyunk ölre menni ismerősökkel, családtagokkal? Feljelenteni másokat, mert egy kicsit előrébb jutottak anyagilag? Aztán vesztesként az egész világot szidni.

Nem kellene előbb a saját fejünkben rendbe tenni néhány alapvető dolgot? Természetesen nem mindenkinek, mert vannak a „felsőbbrendű”, küldetéstudatos felfogással élők, akiket az Isten se fog meggyőzni az igazáról.

Több mint érdekes, amikor olyanok mondanak szívszorító történeteket a körülményeikről, akik meglehetősen jó, de legalábbis elfogadható anyagi körülmények közt élnek. Kocsival, nettel, házimozi rendszerrel, lapos tv-vel, sőt még lakhatással is rendelkeznek, de megítélésük szerint ők már nem tudnak lentebb csúszni. Nyomorúságukat bőszen ecsetelve okítják a másik embert.

Valamiért ez a focimeccsek alatt és után történő eseményekre emlékeztet. Az ma már nem hír, hogy egy nevesebb mérkőzés után a pálya környéke háborús övezetként néz ki. Ezt akarjuk, hogy egy politikai rendezvény után is ilyenek történjenek? Ettől jobb lesz a teljesítménye a csapatoknak, politikai oldalaknak?

Talán elég volt már, hogy kísérleti „laboratórium” legyen az ország, a lakói meg eszközök legyenek benne.

Perkáta, 2013. október 21.

Cs.T.