Árpád-kori falut és középkori kun szállást tártak fel a Dunántúlon

Egy különleges középkori falut tártak fel tavaly nyár óta Fejér megyében, a 62-es főút Perkátát elkerülő szakaszához kapcsolódóan - a lelőhelyen szinte a teljes középkor időszakának leletei megtalálhatók.

A feltárásokat a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. megbízásából a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának régészei, Kovács Loránd Olivér, Ács Zsófia, Dávid Áron és Hatházi Gábor végezték.

A lelőhely már az 1990-es évek közepétől ismert volt, de a középkori kunokhoz köthető templom és a temető, amely teljes egészében az ide tervezett út nyomvonalába esik, csak az utóbbi években, a mezőgazdasági művelésnek köszönhetően került felszínre. A templomot minden oldalán körbeveszi a középkori falu.

A megtalált templomról okleveles adatok alapján felvethető, hogy az a középkori Perkáta Szűz Mária tiszteletére szentelt templommal azonosítható. A beszámoló szerint már a feltárás első heteiben kiderült, hogy rendkívüli lelőhelyről van szó, ahol nem csupán a Dunántúlra „szakadt” kunok eddig legteljesebben megismerhető temetője kerül feltárásra a hozzá tartozó faluval, hanem egy korábbi Árpád-kori település és temető is. Önmagában az Árpád-kori temető is nagy meglepetést hozott, mivel a templom körüli temetőn kívül egy részben korábbi, soros elrendezésű temetőrész is előkerült, és kiderült, hogy a templom temetője tulajdonképp ennek leszűkítése.

Eddig több mint 3700 középkori sír került napvilágra, de a feltárások végére számuk a becslések szerint elérheti akár az ötezret is. A korábbi, soros temető és a templom körüli temetkezések sok szempontból különböznek egymástól, ugyanakkor bizonyos időszakokban egyszerre is használták őket, miközben a soros temető némely részére már ráépült a falu is. Valamennyi építmény létesítésekor korábbi temetkezéseket bolygattak meg, így a sírok segítségével akár évtizedes pontossággal is rekonstruálható lesz a templom és a hozzá kapcsolódó létesítmények története.

A soros temetőben a keresztény szertartás szerinti nyugat-keleti tájolású elhunytak földi maradványai mellett csak ritkán találtak valódi mellékleteket, vagyis kifejezetten túlvilágra adott tárgyakat. A leletek ékszerek, a haj- és ruhaviselet elemei, például s-végű karikák, gyöngyök, de nagy ritkán halotti obulusok is előkerülnek. A legkorábbi sírokat még a honfoglalókat idéző késő 10. századi verettípusok (például kéttagú csüngők), spirálcsüngős karikaékszerek és állatfejes karperecek jellemzik.

A templom körüli temető kunokhoz köthető részében a sírok szintén nyugat-keleti tájolásúak, azonban más középkori falusi temetőkkel ellentétben viszonylag sok mellékletet helyeztek az elhunytak mellé. A halottakat vörösfenyő koporsóban helyezték végső nyugalomra, fejpárnát használtak, illetve egyes esetekben a holttestet vászonanyaggal tekerték be. Gyakran helyeztek pénzérmét a sírba: azt az elhunyt mellé, esetleg a szájába, kezébe, ritkábban a lábára tették. Több esetben kerültek elő növényi magvak, illetve néhány esetben állatcsontokat találtak, például két lefejezett szárnyast.

Nagy számban kerültek elő aranyozott ezüst préselt lemezveretek, amelyek díszítése gyakran ókori előképekre - griffre, sárkányra, kutyára, oroszlánra, hárpiára - vezethető vissza. Gyakoriak voltak a feliratos, öntött, kerek övcsatok, felhúzott lemezgömbös fülbevalók, gyönggyel varrott tarsolyok. A sírmellékletek között különösen sok az ezüst gyűrű.

A sírok alapján kimutatható a kunok fokozatos asszimilációja: a legkésőbbre keltezhető sírok leletanyaga már nem mutat kun sajátosságokat. Érdekes kérdés, hogy mindez kimutatható lesz-e majd antropológiai szempontból is. Sőt mindezen túl a kun időszakban esetleg helyben maradt lakosság nyoma azonosítható lesz-e. A templom körüli temetőbe a 16. század első harmadában temetkeztek utoljára.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/20101018_arpadkori_falut_es_kozepkori_kun_szallast_tarnak_fel_a_dunantulon

A fényképek forrása: http://sirasok.blog.hu/