Tisztelet a bátraknak!

Somogyi Balázs polgármester ünnepi köszöntője
Perkáta, Faluház, 2012. március 15., 17 óra

Engedjék meg, hogy ezen szavakkal köszöntsem Önöket Perkáta Nagyközség Önkormányzata, a Perkáta-Nagykarácsony-Aba Általános Művelődési Központ, a nap folyamán a falu lakosságát toborzó huszárok, tanulók és tanárok, illetve a segítő civil szervezetek nevében nemzeti ünnepünkön, az 1848-49-es szabadságharc és az 1848. március 15-i forradalom ünnepén, annak 164. évfordulóján.

Engedjék meg, hogy itt és most köszönetemet fejezzem ki minden résztvevőnek, szervezőnek és segítőnek az ünnepségek tegnapi és mai napon való munkájáért!
Perkáta minden lakosának kívánok méltó megemlékezést nemzeti ünnepünkön!

Tisztelt ünneplő közösség!

Köszöntésként röviden néhány gondolattal emlékezzünk nemzetünk hőseire, illetve például állítsuk őket magunk, a jelen emberei elé:
Tisztelettel tartozunk azoknak a bátraknak, akik egykoron - szemben az árral, az idegen elnyomással, az elvárásokkal - mertek a szabadságért harcolni.
Tisztelet a bátraknak, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe:

      „ne merjétek”,
      „ne tegyétek”,
      „nektek ezt nem szabad”.

Tisztelet a bátraknak, akik megelégelve azt, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke.
A bátrak tabukat döntöttek és erőt adtak azoknak, akikben a félelem még erősebb volt a bátorságnál. A forradalom hősei jól tudták, amit Kossuth Lajos meg is írt: „az örökös hátrálás lever minden bátorságot a nemzetben”.

A bátor embert arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is, amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekszik akkor is, amikor mások intik őt. Cselekszik, amikor tudja, nincs több vesztegetni való idő. Cselekszik, amikor cselekedni kell. A bátor cselekszik akkor is, ha tudja, bírálat és értetlenség kíséri. Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik akkor, ha tudja, drága a szabadság ára. A bátrak cselekszenek, mert tudják, egyetlen örök van a földön: a haza.

Tisztelet a bátraknak, akiket a szeretet vezetett, a haza szeretete, mert tudták, gyűlölködésre hazát építeni nem lehet.
A márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal és nem félve a megtorlástól a legkeményebb fegyverrel, a tiszta szavak erejével indultak harcba.
Március 15-én egy maroknyi fiatal elindított egy lavinát, amely megváltoztatta a nép életét.

Ez a nap erőt adott és 164 éve minden tavasszal erőt ad ahhoz, hogy higgyünk magunkban, és legyünk büszkék magyarságunkra.
A 48-as magyarok bátran, halált megvető bátorsággal megtették, amit vállaltak. Ez a kiállás tette lehetővé, hogy elérjék céljukat, és felemeljék Magyarországot.
Kossuth, Széchenyi és Batthyány politikája kiselejtezte a régi rend visszahúzó dogmáit, megteremtve annak a hatalmas XIX. századi sikernek a lehetőségét, amit Magyarországnak hívunk, amely ma is minden magyar büszkesége, és a Kárpát-medence szíve, közepe.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ezernyi szállal kötődik a mához, ezernyi útmutatást ad, adhat a ma embere számára is.
1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk.

164 év után is hűek vagyunk az eskühöz („rabok tovább nem leszünk”), ma is ehhez tartjuk magunkat. Bárhogy fordul is a világ, bármiképp is kanyarodik az élet, ki fogunk állni egymásért. A nemzet közös esküje azt jelenti, minden magyar ki fog állni minden magyarért, és minden magyar közösen ki fog állni Magyarországért.

Somogyi Balázs