Mindenhol jó

[ Metropol ] - „Hányan is elmentek, / s nem épp a jöttmentek, / hányan a fenébe elrohantak, / s nem épp a rohadtak.” Cseh Tamásnak a hetvenes években énekelt sorai jutottak az eszembe. Nem véletlenül: egyik ismerősöm fia épp a napokban közölte, hogy elmegy innen. Más országban folytatja az életét, itthoni vállalkozása csődbe ment, újraindításához nem lát esélyt, megpróbálja külföldön.
Már fel sem kaptam a fejem, csak rutinból kérdeztem, hogy merre veszi az irányt. Sejtettem a választ, Olaszország és Amerika a legkeresettebb célország mostanában. Van kereslet a magyarok iránt, a mi diplománkkal, különösen, ha orvosi vagy mérnöki papírról van szó, jól lehet érvényesülni.
Persze, nem mindenki a végzettségének megfelelő helyen dolgozik. Tudok angoltanárról, aki társaival együtt póznát fest - ötszöröséért annak a fizetésnek, amit idehaza a tanult szakmájában megkeresett.
Sorolhatnánk a példákat, mindenkinek van ismerőse vagy éppen közeli családtagja, aki más országokban keresi a boldogulást. Nem a szerencséjét, mert a mai fiatalok már nem a szerencséjüket megtalálni mennek külföldre. Ők már, a költővel szólva, „új nép, másfajta raj”, mint amilyenek mi voltunk a hetvenes években, másképp vágynak el innen, mint ahogyan mi vágytunk el itthonról. Annak idején a fiatalok még a jobb, szabadabb élet és nem utolsósorban a több pénz reményében vágtak neki az ismeretlennek. Mert olyan országban éltünk, ahol nemcsak pénzből, hanem előrejutási lehetőségből és szabadságból is kevés volt.
Ma másképp mennek, akik úgy döntöttek, hogy elrohannak.
A maiak már nem az ismeretlennek vágnak neki, tudják, hogy mire vállalkoznak, és azt is, hogy mi vár rájuk. Beutazták a világot, tapasztalataik vannak a kinti létről. Nem gondolják, hogy odakint kolbászból lenne a kerítés, tudják, hogy minden euróért meg kell küzdeni, és csak az marad talpon, aki szorgalmas és tehetséges.
Néha persze szerencse is kell hozzá. Amire, valljuk meg, nekünk, maradóknak is szükségünk lenne olykor. Merthogy mostanában mintha elpártolt volna tőlünk a szerencse. Ismerőseim körében alig van olyan család, ahol a felnőtt vagy éppen a felnőttkor küszöbén álló „gyerek” ne élne már külföldön. Sokan közülük visszajönnek, de nem mindenki. És nem csak az országnak rossz, ha a legjobbjai elmennek, a családoknak sem mindegy, ha a gyerek a szüleitől távol képzeli el a jövőjét. Nem mindegy, hogy „szkájpon” tudunk-e beszélni a gyerekünkkel, vagy, legalább hétvégenként, felugrik hozzánk egy teára.
A Tárki legújabb felmérése szerint a 30 év alattiak 48 százaléka, a valamivel idősebbeknek pedig 31 százaléka tervezi azt, hogy külföldre megy. Nem a legrosszabbak, a legkevésbé kelendők vágnak neki a nagyvilágnak - igaz, régebben sem ők mentek el elsősorban. Egy magyar mondás szerint mindenhol jó, de a legjobb otthon. Ez mára sem változott, ma is ugyanígy gondoljuk. De egyszer végre felül kellene emelkednünk a kicsinyes viszályainkon, és pártállástól, világnézettől függetlenül, közösen kellene megoldást találni arra, hogy a menni vágyóknak ne csak a szülőföldjük, hanem az otthonuk is Magyarország maradjon.

Föld S. Péter újságíró

Forrás: Vélemény, Metropol, 2012.06.04., 4. oldal