Leletmentés drágítja az útépítést

Infrastruktúra

Csatáznak a régészekkel az útépítők: előbbiek pénzt akarnak, utóbbiak dolgoznának. Tucatnyi nagyberuházás leállt, a kárt máris forint milliárdokban mérik, de végszámla még nőhet.

Az „örökségvédelem nem lehet a fejlődés akadálya, de azt sem tehetjük meg, hogy a fejlődés érdekében kidobjuk a múltunkat” - jelentette ki a Perkátát elkerülő út átadásán néhány napja L. Simon László.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára nem lehetett könnyű helyzetben: olyan út avatásán kellett megszólalnia, amelynek forgalomba helyezése a hírek szerint egy évet csúszott a régészeti feltárások elhúzódása miatt. Erre pedig aligha mentség, hogy a régészek állítólag az elmúlt évtizedek legfontosabb középkori leletanyagát ásták ki.

Talán alkalmi magyarázatnak jó lenne a gazdag leletegyüttes, ha a perkátai útépítés az ásatások miatt megkésett egyetlen állami beruházás lenne. De nem az. Lapunk úgy tudja: országszerte tucatnyi, az unió támogatásával megkezdett fejlesztés áll a régészeti feltárások, illetve azok szüneteltetése miatt. A többletköltségek már most meghaladják a 3,5 milliárd forintot, a késedelem hónapokban mérhető. A labda a kormány oldalán pattog.

Még akkor is, ha a régészek, infrastrukturális beruházók és az útépítők évek óta tartó harcában a kormány tavaly novemberben már állást foglalt, amikor módosította a kulturális örökségvédelmi törvényt. Méghozzá éppen azért, mert a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. beruházásait régóta drágítja a leletmentés. Amire látványos példa az M9-es autóút 51-es és 54-es főút közti szakasza, ahol a régészeti munkákról szóló első szerződést 2008 júliusában írták alá. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint a feltárásra kijelölt harmincezer négyzetméter régészeti munkáinak árát akkor 205 millió forintban határozták meg. A teljes költség azonban végül ennek a tízszerese lett.

Látszólag csupán azért, mert az ásatási terület mérete hónapról hónapra növekedett: 2009 áprilisára még tízezer négyzetméterről derült ki, hogy felásása elkerülhetetlen. Ez újabb 251 millió forintba került. Néhány hónappal később az ásatási terület meghaladta a 139 ezer négyzetmétert, a 2009. november végi szerződésmódosításkor a leletmentés ára 716 millió forint felett járt. Egy újabb 2010. szeptemberi módosítás után pedig a szakemberek már 264 ezer négyzetméteren kutakodtak, 2,5 milliárd forintért.
Máshol már a beruházás indításakor tudott volt, hogy a múlt múzeumi raktárakba kerülésére sokat kell költeni. A 62-es számú főút Seregélyest elkerülő szakaszának építése 6,8 milliárdba került. Itt a feltárásokra egymilliárd forint megy el, a régészek a tervezettnél előreláthatólag két évvel később végeznek. Az M3-as Nyíregyháza-Vásárosnamény közti szakaszának 58 milliárdos költségéből az előre prognosztizáltnál két évvel tovább tartó ásatások 3,7 milliárdot emésztenek fel. Az M43-as Makó-Csanádpalota közti, 53 milliárdba kerülő pálya nyomvonalán pedig 3,2 milliárdért ásnak fél évvel tovább a régészek.

Az uniós beruházások elhúzódását és drágulását a kormány 2011 őszére sokallta meg. A kulturális örökségvédelmi törvény módosításába legalábbis bekerült az állami nagyberuházásokat megelőző feltárásokat korlátok közé szorító két passzus. Az egyik azt írja elő, hogy a próbafeltárások és a megelőző ásatások nem tarthatnak tovább kétszer harminc, az ilyen munkákra alkalmas napnál. A másik rendelkezés szerint a feltárások költsége nem haladhatja meg a teljes beruházási összeg egy százalékát, de legfeljebb 200 millió forint lehet.

A kormányzati szigor azonban nem érte el a célját: a régészek munkája sem olcsóbb, sem gyorsabb nem lett. Tavasszal már egyértelmű volt, hogy a NIF nagyberuházásainak többségénél a megelőző leletmentés ára meghaladja az egyszázalékos költségkeretet. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) pedig elutasította a projektek támogatási szerződéseinek módosítását. Az unió pénzéből többet nem lehet a feltárásokon elkölteni.
Mindez azzal járt, hogy a feltárásokon dolgozó vidéki múzeumok felhagytak a kutatással. A régészek egymás után pakoltak össze és vonultak le a munkaterületekről, a lelőhelyeket és a feltáró árkokat elmosta az eső. Így viszont a néhol már folyamatban lévő építkezések is leálltak. A munkagépek nem dolgozhatnak tovább, mert egyetlen kapavágásért is tekintélyes örökségvédelmi bírság járna.

Akárhogy is, a múzeumok most arra várnak, hogy a munkájukhoz indokoltnak tartott többletforrásokról a kormány határozzon. Az ezt esetleg megalapozó bürokratikus előkészületek, előterjesztések készítése, megtárgyalása azonban a legoptimistább becslések szerint is hónapokat vehet igénybe. A munkaterületek átadása így akár fél évet is csúszhat. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kivitelezők sem tudják tartani a szerződésben vállalt határidőket, ezért pedig valamilyen forrásból megint fizetni kell.
Az útépítők nem vitatják L. Simon László álláspontját, ezzel együtt szeretnék, ha munkagépeiket sem kényszerítené több hónap tétlenségre egy-egy félbehagyott ásatás. Különösen azután, hogy az államtitkár maga hívta fel a figyelmet Perkátán: „az elmúlt évtizedekben előkerült leletek zöme raktárakban van”. Vagyis aminek a kiásására 2012-ben hónapokat várunk, talán egy múzeum pincéjében, egy papírdobozban enyészik majd el.

Kapitány Szabó Attila

Forrás: http://nol.hu/lap/gazdasag/20120716-leletmentes_dragitja_az_utepitest