A perkátai Télapó története...

Saint Maximinben ilyenkor (Karácsony előtt 3 héttel) minden évben 2 napos karácsonyi vásár van, melyen vállalkozók, civil szervezetek vesznek részt. Egész napos programok, játszóházak várják a nézelődőket és a gyerekeket. Az idősek klubja palacsintát süt, a lengyelek forralt sört árulnak, a magyar sátorban forralt bor illatozik, lángos és/vagy gulyásleves készül. A hideg ellenére is igazi meleg vásári hangulat van ilyenkor. Ez a rendezvény inkább a jótékonykodásról szól. A civil szervezetek egy kis bevételhez jutnak ilyenkor azáltal, hogy saját kis apróságaikat, illetve teájukat, sütijüket árusítják. És ott senki nem fenyegetőzik az ottani APEH-hel. A családok szinte az egész hétvégét a vásárban töltik. Hol az egyik sátornál beszélgetnek, hol a másiknál. A klubok kint a sátrakban főzik maguknak az ebédet, illetve terítenek az otthon már előre elkészített elemózsiából. Az egész hétvége a barátságról, a karácsonyi ráhangolódásról, az egymáshoz közelebb kerülésről szól.

A perkátai télapó pályafutása 2008-ban indult, amikor én meghívást kaptam a kinti klubtól, hogy menjek velük vissza a busszal, vegyek részt a vásáron (ha jól tudom, első perkátaiként) és majd pár nap múlva jöjjek haza repülővel. Előzőleg a mi francia klubunk egy magyar népviseletet ajándékozott a testvér francia klubnak. Ebből jött az ötlet, hogy a ruhát felvéve képviseljem Perkátát. Felejthetetlen élmény volt! Azután 2009-ben már tudatosan készültünk a rendezvényre. Megkérdeztük a saint maximini barátainkat, hogy mit szólnának egy magyar télapóhoz a francia vásárban. A visszajelzés nagyon pozitív volt.
Annyira örültek az ötletünknek, hogy felkértek minket, legyen a perkátai télapó a vásár télapója. Bogóné Plasek Kriszti, a férje (mint Mikulás) és jómagam utaztunk ki Franciaországba.
Természetesen, saját pénzünkből kigazdálkodva az utazási költségeket! Vittünk rengeteg zserbót, szaloncukrot, bort, birsalmasajtot, mézet... Jártuk a vásárt, kínáltuk az embereket „a magyar karácsonnyal”. Elvittük csomagjainkat az óvodába is, amibe a perkátai óvónők bábjai mellett a francia gyermekek számára ismeretlen szaloncukor és mézeskalács került. Fantasztikus élmény volt!

Az idén már ránk kérdeztek, megy-e a perkátai Télapó, mert várják a vásárra... A két utazó idén is saját maga fedezte a költségeit, illetve ajándékainkat önkormányzati támogatás nélkül állítottuk össze.
Így jutott el Szabó Józsi és Mosonyi Gyuri 2010-ben Saint Maximinbe. Franciaország egyik kisvárosában, Saint Maximin főterén ezekben a percekben is egy perkátai Télapó osztja a gyerekeknek a mi ajándékainkat... Elgondolkodtató, hogy 16 év alatt vajon hány ezer mikuláscsomag érkezett Perkátára, hány gyermeknek, nyugdíjasnak, köztisztviselőnek, közalkalmazottnak, intézménynek adták át francia barátaink kedves figyelmességüket? Talán ilyenkor mi is viszonozni tudjuk egy kicsit ezt a gesztust. Ezért fontos számunkra, hogy a 2009-ben a Perkáta-Saint Maximin Baráti Kör által elindított programnak folytatása legyen és váljon hagyománnyá.

Köszönet mindenkinek, aki segít és támogat bennünket abban, hogy terveink megvalósuljanak!

Perkáta, 2010. december 5.

Nagy Rita klubvezető

Saint Maximin

Az óvodában



A perkátai Télapó munkában



Készülődés...



A perkátai sátor



Jóbarátok



Készül a palacsinta a nyugdíjasoknál



Azért így egy kicsit hideg volt...



Készül a lángos a magyar sátorban

Párizsi képek

Az „Öreg Hölgy”, azaz az Eiffel-torony



A Concorde tér a 60 m magas óriáskerékkel és az egyiptomi Obeliszkkel



Karácsonyi díszkivilágításban a Lafayette Áruház



Irány a Lafayette Áruház...



A Diadalívtől távolodva...