Erőszak az iskolában

Sajnos, az utóbbi években egyre többet hallunk az iskolákban majdhogynem divattá vált tényleges fizikai erőszakról. Ez már elkezdődik az óvodában, folytatódik az alsó tagozatban, - ahol talán még lehetne tenni valamit ellene - és egyre durvább megnyilvánulásait láthatjuk a felső tagozaton, és a középiskolákban.
Igen, itt most jöhetne a régi szlogen: „Bezzeg az én időmben...”
Érthető, hiszen valamikor volt tekintélye egy tanárnak, az iskola igazgatónak - legalábbis a diákok körében -, amit ma már nem nagyon tapasztalni.
Természetesen ennek a helyzetnek sok előidézője van. Kezdve a kormányok politizálásától, a családok felbomlásán keresztül, egészen a szülők harcáig a mindennapi betevőért.
Sok mindent tudnánk helyben is korrigálni, ami pénzbe sem kerülne. Egyszerűen oda kellene figyelni a gyerekeinkre. Mint „...az én időmben”.
Lépni kellene, ha nem akarunk ezen a téren is „háborút”, megosztottságot, zűrzavart. Mindkét félnek - szülőnek, tanárnak - egyformán.
Tudom, most megint csökkent a tanárok jövedelme, ami egyébként sem volt vérlázítóan magas, de azért azt se felejtsük el, hogy csökkent a szülők jövedelme is, ha volt/van egyáltalán munkájuk.
Már az első, második osztályokban kialakulnak alkalmi társaságok, akik szövetsége egy-egy másik társ vagy tanár ellen jön létre. Pedig ezt nem láthatták az iskolában még, ahhoz még kicsik. Ezt otthonról hozták, a durvasággal, a mérhetetlenül magas számú trágár kifejezésekkel együtt. A szavak jelentéséről fogalmuk nincs, de milyen menők lesznek attól, hogy azt mondják, amit otthon a felnőttektől is hallanak. Azt hiszik, hogy ez a természetes.

Kedves Szülők!
Mi várható később a gyerekeinktől, ha már a 7-8-9 éves itt tartanak? Nem kellene kicsit többet foglalkoznunk gyerekeink nevelésével?

Kedves Tanárok!
Önök a tudás átadását vállalták fel. Ez nemes dolog, de nem kellene még valami mást is átadni nekik?

A gyerekek és saját magunk érdekében is, ebben a témában ne legyen egymásra mutogatás!

Cs.T.

Egy szülő véleménye a cikk kapcsán

A fenti cikk igen érdekes, és elgondolkodtató. Már nem ilyen korúak a gyermekeim, de egy ismerősöm épp a minap panaszkodott, hogy a „nagyok”, és a kicsik közül is páran, kikezdik azokat a társaikat, akik megpróbálnak „nyugisan” viselkedni a szünetekben, és figyelni az órákon. A kicsi felfedezi a nyugodtan játszó társait, és hívja a nagyokat, hogy piszkálják, lökdössék, táskájukat rugdossák.
Ezt csak az ottani felügyelő tanár tudja észrevenni, és meggátolni. Remélem, ezzel egyetértetek.
Persze, hogy nem lehet mindent a tanárok nyakába varrni. Hiszen se joguk, se hatalmuk, se tekintélyük szegényeknek.
A törvényhozók minden jogot elvettek tőlük. Persze sok múlik a szülőkön is.
Réges-régen hajdanán a szülő szinte mindig a tanár pártját fogta, ha tudomására jutott valahonnan, hogy nézeteltérés volt gyermeke és a pedagógus között. A gyerek előtt kiállt a tanárért, hiszen hitt abban, hogy a pedagógus a gyerek érdekében adta a büntetést. Később lehet, hogy bement, és kulturáltan megérdeklődte a nézeteltérés okát a tanár szemszögéből is. Így kapott teljes képet. Szerintem ez ma is alkalmazható megoldás lenne.
Nem kirívó példákra gondolok, mikor állandóan ordít a pedagógus, vagy üti a gyereket. Ez ellen fel kell lépni! De, ha lehet, ne felbőszülten menjen be a szülő, és ordítozzon, verekedjen a gyerekek előtt.
Mindenki lássa be, hogy az otthon jól nevelten viselkedő gyermeke nem szent és sérthetetlen, lehet rosszcsont is a suliban.
Sajnos annak a szülőnek, aki komolyan veszi ezt a státuszát, nagyon sokat kell azért dolgoznia, hogy viszonylag meglegyen mindene a gyermekeinek (fedél a feje felett, villany, víz, meleg, étel, ruha, cipő, bérlet, tanszer, stb.). Szóval nem egyszerű munka, pluszmunka, háztartás, egyebek mellett megfelelő mértékű és minőségű időt eltölteni a gyermekekkel. Bár az sem vigasztalná őket véleményem szerint, ha rengeteg időt és szeretetet adnánk nekik, viszont semmi mást nem, ami a társainak megvan, - mert esetleg munkánk nincs.
Az viszont biztos, hogy ha felelősen akarunk gyermekeinkről gondoskodni, rettentő kevés időt tudunk velük tölteni, sőt ellenőrizni sem nagyon tudjuk, hogy kikkel tölti suli után az idejét.
Talán az is lehet, hogy a stílust és a csúnya szavakat nem is otthon tanulják?
Ezek a gondolatok jutottak eszembe a cikket olvasva. Persze ezek saját gondolatok és érzések. Nem vitát akarok szítani, csak több szemszögből szerettem volna láttatni a dolgokat. Remélem pártatlan tudtam maradni.
Ne bántsuk egymást, fogjunk össze, ha másért nem is, legalább a gyermekeink érdekében!

Dublinszkiné Virág Krisztina