Csaponganak a gondolataim

Ülünk a játszótéren lévő padon és nézzük az elhaladó autókat. Jobbnál jobbak, persze nem mindegyiknek a külalakja, hanem a márkája. Némelyik tulaját ismerem személyesen. Néha telefonnal a fülükön, nem ítélem el hiszen nálam is előfordul. Az egyik hölgy idősebb, mint én, megjegyzi, minek ennek ilyen autó? Próbálom neki elmagyarázni, olyan helyen dolgozik, amit nem ér el busszal. Rossz autóval, ha lerobban, akkor nem tud menni dolgozni, nem tud pénzt keresni, nem tudja kifizetni a javítás árát. A jobb autónak a javítási költsége se sokkal több, mint a rosszé, csak az alkatrészárak mások. Nem nagyon értik, mert az ő idejükben még a vasmű vagy valamelyik városi üzemben dolgoztak az emberek, ahova volt buszjárat. Végül csak megértik... ...a drágább néha olcsóbb.

Talán van már vagy 2 hete is, hogy megkérdezte tőlem egy roma hölgy: miért nem veszek magamnak jobb autót, mert mindig a dobozossal lát? Hát egyszerű, azért, mert ezt tudom kihasználni, tudok benne cipekedni, elvisz bárhová. Igaz, nem megy túl gyorsan, viszont nem sietek sehova, hiszen mindig időben indulok. Jó autó majd akkor kell, ha a Zöldfa utca aszfaltozva lesz és nem megy tönkre a kocsi futóműve. Valószínűleg még várnom kell pár évet.

Éjjel sűrűn járom a falut. Na nem akkor, amikor az utolsó busz még nem ért be a faluba. Úgy 1-3 óra között, mikor a munkámból hazajövök. Időnként találkozom a polgárőr autóval. Jól kivilágított helyen, az önkormányzat előtt, vagy lassan haladva a műúton. Talán kétszer láttam földúton közlekedni. Féltik az autót ők is. Nem kell félni a betörőktől, rablóktól, ezt magam is megtapasztaltam. Annyi a kóbor, kóborló eb, hogy az ember ki se mer szállni a kocsijából. Érdekes módon támadnak, pedig amelyik kutya elhagyja a területét, az jellemzően nem szokott támadni. Szóval ezek a kutyák védik az éjszaka nyugalmát és támadják meg az utolsó busszal hazaérkezőket, főleg hölgyeket.

Sokszor gondolok a tésztagyárra, a bicikli összeszerelő üzemre, meg még más, meg nem valósult ígéretre. Az idetelepülő üzemekre, a telkek megosztására, amivel felértékelődne a falu. Az ide kiköltöző emberek nem akarnak gazdálkodni. Minek nekik a nagy föld? A városban megszokott életmódot folytatja: munka, televízió, tunyulás. Legfeljebb egy kis fű-, fa-, virággondozás. Nem akar kukoricát, búzát vagy más takarmányt termelni, hiszen a legtöbbjük állatot sem kíván tartani. Mindent meg lehet venni, annak az árát pedig megkeresi a munkahelyén. Ha véletlenül meg bezárna vagy jelentős elbocsájtásokba kezdene a vasmű, akkor gyorsan újra értékesek lennének a nagyobb földdel rendelkező házak. De ezt nem kívánom! A vasmű tartsa csak fenn a várost és környéket!

Perkáta, 2019. július 20.

Szőke Imre Andor

Fotó: szerkesztőségi archívumunkból